Almási Kitti: Szövetségben önmagaddal
A legtöbb ember számára ismerős gondolat, hogy mennyire fontos az önelfogadás, hogy önmagunkkal jóban legyünk, önmagunkat képviseljük, kiálljunk magunkért különböző helyzetekben. Amilyen alapvető ez a felvetés, amilyen általános ez a tudás, annál ritkábban tapasztalom, hogy ez meg is valósulna. Természetesen nem azért van ez, mert az emberek tudatosan szabotálják a saját életüket, a saját lehetőségeiket, hanem inkább azért, mert észre sem veszik, milyen mellékesnek tűnő dolgok miatt és hányféle módon lehet elfordulni magunktól.
Sok minden hat ránk, ami miatt észre sem vesszük, hogy már régen nem önmagunk vagyunk az első helyen. Naponta sok-sok negatív jelzővel bélyegezzük meg, szidjuk, ócsároljuk magunkat különböző tetteinkért, eredményeinkért. Anélkül is, hogy a külvilág hatna ránk, saját magunkat gyengítjük. Ennek számos olyan oka lehet, ami még a gyerekkorunkból fakad, de emellett fontos arra is ránézni, hogy a jelenben mi hat ránk. Kikkel vesszük körbe magunkat, mit veszünk észre a ránk ható ingerekből, a világból, mi az, amire reagálunk és miként, milyen tevékenységekben veszünk részt, milyen csoportokhoz csatlakozunk. Ezek mind-mind nagyban meghatározzák, hogy milyen lesz az életminőségünk, az életünkkel való elégedettségünk, az önbecsülésünk.
Az önmagunkkal való jó viszony, önmagunk szerethetősége, a saját magunkkal kapcsolatos gyengédség, önegyüttérzés és önmagunk megnyugtatására való képesség mind-mind fontos építőkövei az önmagunkkal kötött szövetségnek. Az előadás során szó esik az önbizalom kérdéséről, hogy mit gondolunk önmagunkról, miként teljesítünk, mire vagyunk képesek a világban, és az önbecsülésünkről is, hiszen ha alapvetően komoly kétségeink, bénító érzéseink vannak önmagunkkal kapcsolatban, akkor sokkal kiszolgáltatottabban létezünk a világban. Nem tudjuk a bizalmi kapcsolatainkat kiépíteni, a korábbi bizalmi töréseinket begyógyítani és könnyebben kinyílni a világ felé, ha nem bízunk önmagunkban, a saját képességeinkben, a szerethetőségünkben, az erőnkben. Ennek pedig az az alapja, hogy mit gondolunk magunkról, hogy lélekben megfogjuk-e a saját kezünket, tudjuk-e bíztatni magunkat a legnehezebb helyzetekben, hogy elhisszük-e, hogy nekünk is sikerülhet.
