A Jászai Mari-díjas művész úgy vallja, Karinthy Frigyesnek köszönheti, hogy színész lett. November végén – ép egy Karinthy darab bemutatása előtt – a ceglédi színházterem művészvárójában a színész íróhoz való kötődését boncolgattuk.
- Miért éppen Karinthy? Hogyan köszönheti neki a színészi pályát?
Általános iskola ötödik osztályában a magyartanárom, Sárika néni kezembe adott egy Karinthy prózát, a Földrajz óra 2852-bent, hogy induljak vele az iskolai Ki Mit Tud-on. Akkor anyám is abban az iskolában tanított, tőle tudom, hogy Sárika néni úgy vélte, kellően huncut szemem van nekem a szerepléshez. A felsősök között én voltam a legfiatalabb induló, de nyertem, és így tovább jutottam az ajkai városi versenyre. A hatszázfős színházterem színpadjára kiállva újra elmondtam azt a bizonyos, számomra első prózát, és elvittem vele a fődíjat. Majd hatodikban és hetedikben ismét indultam, akkor már én választottam magamnak szintén Karinthy műveket. Valahogy ekkor megfertőzött egy „vírus”, ami azzal jár, hogy nekem színpadra kell állnom, szöveget kell mondanom, szerepelnem kell… és ez a történet Karinthyval indult, Karinthyval folytatódott. Mindezért vallom azt, hogy neki köszönhetem a színészi létem.
- 2022-ben is még mindig Karinthy… Miért pont az Utazás a koponyám körül került most színpadra?
Ennek két oka van. Egyik, hogy én is abba a korba léptem, hogy a betegség és a halál témája, amit ez a mű feldolgoz, közelebb került hozzám. Karinthy 1936-ban diagnosztizálta saját agydaganatát, és leírta a betegségével kapcsolatos észleléseit és élményeit. Alapossága még orvosi szempontból is különleges értéket képvisel. Persze ezen kívül sokkal több ez a mű, hiszen ő nem is tud egy dologról csak úgy magában beszélni, az mindig több lesz önmagánál, mindig kerül bele más is, ahogy például ebbe a történetbe az élet-halál kérdése, az Arankához fűződő viszonya, és persze valami olyan finom filozófia, ami nekem tetszik. Azon kívül, hogy költőien, igényesen és választékosan fogalmaz, belehoz olyan kapcsolódásokat, asszociációkat, amelyektől pillanatok alatt elképesztően gazdag lesz az egész. Szóval az Utazás a koponyám körül is nagy kedvencem tőle. Így amikor Gyulay Eszter előrukkolt az ötlettel, hogy állítsuk színpadra, nem volt számomra kérdés.
- Ahogy már a hetvenes években Sárika néni is mondta, huncut. Nemcsak Ön, hanem azzá válik minden darab, amihez Önnek köze van. Így ez az előadás is. Miként fogalmazná meg az Utazás a koponyám körül huncutságát?
Karinthy önmagában huncut. Csak képzeljük magunk elé azt a jelenetet, amikor már szinte haldoklik, alig lát, és viszik a sorsdöntő műtétre! „A műtőt már láttam a napokban mikor elvittek előtte, ó, akkora 13-as szám díszeleg fölötte, még vakon is ki tudtam betűzni.” Ő ezt megjegyzi, sőt, le is írja. Mi ez, ha nem huncutság? Nemrégen olvastam, hogy az ember addig fiatal, amíg cicázik a halállal. Na ez a darab ezt teszi. Akármennyire is áthat rajta az igazi halálfélelem, azért a végsőkig cicázik vele. Az előadásban minden szöveg Karinthyé, egyetlen olyan „tréfa” van benne, ami ugyan a betegségével kapcsolatos, de nem az Utazás a koponyám című könyvében írta le, hanem legjobb barátjának, Kosztolányi Dezsőnek mesélte azt el. Ezt beletettem, csupán mert nagyon tetszett. Nemcsak ebben, hanem szinte az összes darabban, amihez nekem közöm van, interakcióba lépünk, játsszunk kicsit a nézőkkel, ahogy ma este is a ceglédi közönséggel. Kapnak majd Arankától pogácsát, és a dalok közben ki fogok ülni közéjük a nézőtérre. Olyan lesz, mintha egy bécsi kabaréban lennénk, ahol az író újra átéli a vele történteket. Ahogy pörög Karinthy fejében a film, és jegyzi le az általa észleltetek, aközben hallhatók a bohózat számai. A kabaré világát ma este Kőszegi Mari és Márton Robi testesíti meg.
- Zene és próza váltakozva, egyfajta egyensúlyt megteremtve. Miért kaptak ennyire fontos szerepet ebben a darabban a dalok?
Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy önmagában ez egy nagyon súlyos, fájdalmas történet lenne. Azért, mert szinte mindenkinek van – vagy saját magát vagy valamely hozzátartozóját illetően – súlyos betegséghez köze. Mindenkinek van kötődése orvosokhoz, kórházakhoz, halálhoz, temetőhöz. Anyukámat én is egy éve vesztettem el. Ráadásul a Covid egyébként is megváltoztatta az emberek betegséghez való viszonyát. A regény feldolgozása alatt Eszterrel egymástól függetlenül, jelöltük, hogy szerintünk mik azok a szövegrészek a könyvben, amik mindenképp benne kell, hogy legyenek majd a színdarabban. Miután összevetettük egymás véleményét, és két jelent között még hiányérzetünk támadt, kerestünk köztes szöveget, vagy ép a zenével hidaltuk át a szakadékot.
- Játék közben, egy adott pillanatban több személyt is megtestesít. Szereplője és rendezője is egyben a darabnak. Ez mennyiben előny és mennyiben hátrány?
A szövegkönyv elkészítése után tartottunk néhány felolvasó színházat, ami alapján úgy tűnt, tetszeni fog a közönségnek. Ezután rendezői szempontból a játéktér kitalálása volt a legfontosabb feladat. Ehhez Eszter, mint dramaturg adott jónéhány javaslatot, segített nekem kívülről is nézni a készülő darabot. Az előadás jórészt dramatizált monológ részekből áll, amikor is egy adott pillanatban vagyok a mesélője és a szereplője is ugyanannak. Ez még izgalmasabbá tette számomra a feladatot.
- Egykor Karinthyt a szerkesztőségből kilépve majdnem elütötte egy autó. Tele volt ő akkor mindenféle gonddal és bajjal, mégis úgy tekintett vissza erre a momentumra, hogy milyen jó volt ráeszmélnie, hogy él. „Időnként nem rossz, ha ez az embernek eszébe jut.” – nyilatkozta Ön korábban. Most itt ülünk a kissé hűvös művészváróban, fázunk, a világ tele problémákkal. Nehéz ilyenkor az apró hétköznapi csodákat észrevenni.
Azt olvastam valahol, hogy a boldogság az, amire az ember úgy gondol vissza, hogy az már elmúlt. Ezt szerintem nagyon fontos észben tartani. Az sajnos nagyon ritka, hogy egy adott pillanatban megérezzük: most jó, most boldogok vagyunk. Általában csak elmondjuk, hogy éppen mi a nem jó. Ezek szerencsére sokszor csak hétköznapi ügyek. Amikor jön valami nagyon nagy baj, akkor jövünk rá, hogy milyen boldogok voltunk mi akkor, amikor azt a kis nem jót emlegettük. Úgyhogy most csak egy kicsit hűvösebb van itt, mint ami komfortos lenne, de attól jó. Menjünk, és játsszunk!
Írta: Virág Henrietta
